Karakterek

Cordelya Castillo

Róla: Forrófejű, és szabad természetű lány, aki nem gyakran hallgat másra. Szeret a saját hibájából tanulni. Keményen kiáll azokért az értékekért, amik számára fontosak, nem fél oda ütni, ahová kell, mégis odaadó, és gyengéd azokkal a személyekkel, akiket bizalmába fogadott.

Bátyjával együtt azért került az iskolába, mert az édesapja elfoglalt vállalkozó, de a legjobbat szeretné gyermekeinek, akik igen jó képességekkel rendelkeznek, a baj csak az, hogy egyiküket sem vonzza a tudomány, sokkal inkább táncolnak a szobájukban egy fésűbe énekelve, ennek pedig barátaikkal együtt hangot is adnak.

"Most még látjuk a borús felhőket. Még érezzük a vállunkra nehezedő súlyokat, még úgy gondoljuk, könnyebb lenne feladni. De gondolj arra, mi vár ránk az út végén! Hogy mi az a fény, ami ott csillog a sötétben! Ez segítsen túlélni! Hogy évek múlva ne a borús fellegekre, a terheinkre, a nehéz dolgokra emlékezz! Legyen a szemed előtt az ég ezer színe, a pillanat, mikor összeért a kezünk! Emlékezz a dalomra, emlékezz arra, hogy játszom a zongorán, és maradjon meg benned a hangom. Emlékezz a hangomra, és zárd egyetlen kottába, egyetlen, lüktető pillanatba az emlékem!"

Daniel Vargas

Róla: Rettentően makacs, és önfejű tud lenni, bármire képes, hogy elérje a célját, ugyanakkor egy megértő, és odaadó srác veszett el benne. Ő az iskola kiskirálya, akiért minden lány bolondul, őt mégiscsak Cory érdekli, azonban közeledését a lány sokszor félreértelmezi.

Vagyonos családja nagyon szigorúan fogja, aminek ő issza meg a levét. A fiú nem akar természettudományokkal foglalkozni, ezért nem is figyel az órákon, ezért több bajba is keveredik, melyek hol kisebbek, hol nagyobbak. Őstehetség a zene terén, de igyekszik elfojtani ezt magában, főleg öccse unszolására.

"Azt hiszed, képes lennék elfutni? Úgy gondolod, elég lenne egy fellángolás, egy rövid pillanat, hogy feladjam mindazt, amit eddig építettem? Úgy érzed, hogy nem vagyok képes maradni? Nem az vagyok, akinek hiszel. Van egy másik oldalam, ami tudja, mi a fontos, és mi nem az. Mert nem fontos egy veszekedés, pár bántó szó, amit a pillanat hevében egymáshoz vágunk, mert rá fogunk jönni, hogy túl értékesek az együtt töltött perceink ahhoz, hogy elpazaroljuk őket. De értékes egy érzés. Egy érzés, amit előtted soha nem éreztem, és ha elmész, veled együtt örökre elvész. Egy érzés, amely néha összetép belülről, mégis olyan gyönyörű, hogy úgy őrzöm, minden kicsi törékeny madárkát. Bent, a szívem kalitkájában. Mégis, ha még most is azt kéred, képes leszek elengedni a madarat, és azt az egy, utána maradt tollat fogom nézegetni, amely emlékei miatt sosem foglak elfelejteni. "

Crystal Ferro

Róla: Tisztában van a képességeivel, és ennek gyakran hangot is ad, de képes belátni, ha valaki jobb nála, és meg tudja magát húzni a háttérben is. Kiáll az igazáért, de képes a saját érdekeit a számára fontos emberek problémája mögé helyezni. Legnagyobb fegyvere a mosolya, amellyel nem bánik fukarul.

A családja Buenos Aires legjobb éttermeinek háromnegyedét birtokolja, és vezeti, ezért nem sok idejük jut a lányukra. Egyetlen nővére van, Elsa, aki pont olyan népszerű, mint Crystal. Ha azonban valaki egy napnál többet tölt a Ferro házban, rögtön naggyá válik a szemében a két lány, és nem csodálkozik annyira a viselkedésükön sem, ugyanis a família nem a legjobb példakép Crystal-éknak.

"Nem minden sebre elég egy egyszerű mosoly, hogy az a heg eltűnjön. Vannak sokkal mélyebb, sokkal fájóbb dolgok, olyanok, amiket rég elrejtettünk magunkban, elnyomtuk őket, hogy senki ne tudjon róluk, valójában mégis, a legrosszabbat tettük ezzel. Ekkor már valami más kell. Valami erősebb egy mosolynál, valami, ami erőt ad, ami meggyógyítja az összetört szívet. Szeretet... Mindegy, hogy kitől, vagy milyen módon, de szeretetre van szükségünk. Hogy legyen erőnk újra előásni a sérelmeket, és végleg leszámolni velük. Mert egyedül senki nem elég erős ehhez. A legnagyobb erény ezt elismerni."

Thomas Castillo

Róla: Igazi romantikus srác, akinek mindene a gitárja. Odaadó, és elkötelezett, épp ezért vonakodik a húga terve hallatán. Szorgalmas, minden kitűzött célját eléri, addig küzd, amíg csak lehet. Cordelya bátyja, kiváló kapcsolatot ápol az édesapjukkal. Ígéretet tett, hogy orvosi karon fog végezni, és a húgára is vigyáz, a szíve mégis a zene felé húzza, a sors pedig újabb, és újabb megpróbáltatásokkal állítja szembe, addig, amíg meg nem tanulja, hogy nincs arany középút az esze, és a szíve akarata között.

"Döntenem kellett. Úgy döntöttem, elengedlek, de az utolsó pillanatban meggondoltam magam. A szívem azt súgta, ne tegyem. Az ölelésedben újra otthon voltam, melletted teljesnek éreztem magam. De újra átgondoltam mindent. A helyes döntés pedig az volt, hogy megtartsam az ígéretem. Eltaszítottalak magamtól, hogy könnyebb legyen elfelejteni téged. Túl későn döbbentem rá, hogy a jó döntés, és a boldogsághoz vezető döntés nem mindig jár egy cipőben..."

Marina Cauviglia

Róla: Mosolygós, álmodozó lány, akinek mindenek előtt jár a barátság. Mindenben támogatja, és megérti barátait, ha néha a boldogsága elé is kell helyeznie őket.

Marina szülei Olaszország legbefolyásosabb emberei közé tartoznak. A lány Cornelya és Thomas olasz ajkú unokatestvére. Kiválóan beszél spanyolul, ám külföldi gyökereit mi sem bizonyítja jobban a kiváló zenei, és konyhai képességeinél. Ugyanúgy megtalálja a helyét egy mikrofonnal, és egy fakanállal a kezében.

"Megvolt az életem. Nem volt túl izgalmas, vagy eseménydús, de volt, és ez nekem épp elég. Nem kockáztattam, nem vállaltam rizikót, így nem veszthettem soha semmit. És most mindent újra kell kezdenem. Újra fel kellett volna építenem azokat a falakat, amelyek az otthonomban körbe vettek, de elkéstem. Volt egyetlen pillanat, mikor haboztam, így átfúrtad magad a falon, és az egy pillanat alatt összeomlott. Nem volt, ami elzárja a lehetőségeket tőlem, nem volt, ami arra kényszerítsen, hogy biztonságban, de fogságban éljem az életem. Szabad voltam. Te adtál szárnyakat. Már csak arra kell rájönnöm, megéri-e vállalni a kockázatot melletted, vagy újra kezdjek neki a burkomnak egyedül... "

Diego Vargas

Róla: Titokzatos és kiszámíthatatlan. Egyszer kedves, és önzetlen, máskor viszont egy szót nem lehet vele beszélni, mégis, a viselkedésének megvan az oka. Bár titokban a szíve őt is a zene felé húzza, elkötelezte magát a tudományoknak, mert minél magasabb szintű végzettséget szeretne, hogy senki ne mondhassa meg neki, mit csináljon.

Daniel alig egy évvel fiatalabb öccse, a szülei kedvence. Az iskola jogi karára érkezett a bátyjával együtt. Már elsőre megtalálja a közös hangot Marina-val, és eléri, hogy a lány közel engedje őt magához.

"Mi értelme segítségre várni? Mi értelme egy helyben ülni, abban reménykedve, hogy valaki majd érkezik a megmentésünkre? Értsd meg, te ültél bele abba a gödörbe, amiben most kuksolsz. Te estél bele, csakis te tudsz kikecmeregni onnan! Szedd már össze magad, és vedd észre, hogy ha elhiszed, elég erős leszel, hogy kihúzd magad! Csakis te vagy rá képes. Ez így van most, így volt régen, és így marad örökre. Így van, és pont."

Elsa Ferro

Crystal hatalmas népszerűségnek örvendő nővére. A lány nem csak, hogy gyönyörű, de okos és kedves is, aki minden közösségben megtalálja a helyét. mindennél fontosabb számára húga, akiért bármit feláldozna. 

Bár már tervei voltak a jövőjét illetően, rövid időn belül elfogadta az új iskoláját, mégis sokszor visszavágyik szeretett otthonába. Ennek főként barátja az oka, akitől haraggal vált el, mégis hiányolja.

"Az emberek legfőbb problémája az, hogy nem tudják megkülönböztetni a múltat, a jelent, és a jövőt. Valaki azt hajtogatja, hogy a múlt elmúlt, és nem érdemes vele foglalkozni, más pedig a jövőt becsüli alá, mondván: még úgy is hátra van. Az igazság az, hogy mindegyik állomás egyformán fontos számunkra. Tanulnod kell a múltadból, hogy a mában élhess, és mindent megtegyél a szebb jövő érdekében!"

Camil Torres

Róla: Gyönyörű, és egzotikus lány, aki sosem szerette, hogy a szülei irányítják, ezért rögtön rábólintott a kollégiumra. Itt fedezi fel, hogy milyen szenvedélyesen szereti a zenét, és a táncot. 

A Torres család igen jó kapcsolatot ápol a Castillo famíliával, épp ezért nem csoda, ha Camil és Thomas egy párt alkot. Valójában a lány érzi, hogy rég elhidegültek, igyekszik menteni a menthetőt, ám mikor a zene szárnyra kap benne, valami más fajta érzés is fellobban a szívében...

"Kétségbeesetten kapaszkodom valamibe, ami már rég elveszett. Visszahúznám, de hiába láncolom magamhoz, már nincs többé. El kell hogy engedjem. Volt idő, mikor ez az érzés lángolt, égetett, és mindkettőnket felmelegített, de mára kihűlt. Ha tovább üldözzük, mást nem viszünk tovább belőle, csak hamut, és fájdalmat. El kell engednünk, hagyni, hogy a sérelmeinket elfújja a szél, és mindkettőnket egy másik irányba tereljen. Egy új útra, melyen mindketten megtalálhatjuk a boldogságot."

Sofia de la Rosa

Apuci kislánya, Buenos Aires legnagyobb irodahálózatainak egyetlen örökösnője. Sofia kissé döjfös és bosszúálló teremtés, a szíve mélyén mégis van egy másik oldala. Egy felszabadult, könnyed lány, gitárral a kezében, aki nem fél senkitől és semmitől. Ő maga is viaskodik a kérdéssel: vajon maradjon ugyanaz a rettegett másodéves lány, aki eddig volt, vagy engedjen ennek az érzésnek, és életében először nézzen szembe apjával?

"A változást néhányan túlértékelik. Mert változni egyszerűen lehetetlen. Van egy személyiséged, és ez el fog kísérni egy életen át, bármit teszel. A legtöbb, amit tehetsz az, hogy mélyen magadba nézel. Abba az emberbe, aki te vagy, akit ne változtass meg senkiért és semmiért! Magadban találhatod meg azt a lányt, aki mosolyog, nevet, és meglátja az élet legapróbb csodáit is. És ha úgy döntesz, ez az ember leszel, akkor is önmagad maradsz. Mert ezek a tulajdonságok végig ott lapultak benned. Tehát az, amit az emberek változásnak hívnak, nem más, mint az akarat győzelme a szürke, megszokott hétköznapok felett."